Tizenkét Apostol bazilikája, Dodici Apostoli: a minoriták római főtemploma. – Róma gót uralom (476–552) alóli szabadulása emlékére I. Pelagius p. (ur. 555–561) baz-t kezdett építtetni Szt Fülöp és Jakab ap-ok tiszt-ére, melyet utóda, III. János p. (ur. 561–574) fejezett be. E célra megkapta a közeli Traianus-fórum márványköveit és oszlopait is és 565. V. 1: fölszentelte. A háromhajós, előcsarnokos, oszlopos baz-t 714: földrengés, 589, 716, 791, 856, 1530: a Tiberis áradásai annyira tönkretették, hogy 891, a 15. és a 16. sz: teljesen újjá kellett építeni. A 10. sz: már a Szt Apostolok, 1320 óta pedig a ~nak hívják. A 15. és 16. sz: előkelő családok (Capogalli, Colonna, Muti-Pappazurri, Incolini, Odescalchi) kpnákat építettek benne, melyeknek kegyurai lettek. A Rómában letelepedett →Bessarion gör. bíb. kérésére, akinek a ~ tituláris tp-a volt, II. Pius p. 1463: a minoritákra bízta. A ~ volt a helyszíne 1564. II. 18: →Michelangelo temetési szert-ának és 1588: Szt Bonaventura egyháztanítóvá nyilvánításának, és sajátos hagyományként minden évben V. 1: élő állatok részvételével nyereményjátékot rendeztek. – XI. Kelemen p. lebontatta a régi baz-t, s 1702. II. 27: elhelyezte az új alapkövét. A tp-ot a tervező Francesco Fontana, 1708: apja, Carlo Fontana, 1714: Nicola Michetti építette, XIII. Benedek p. 1724. IX. 17: szentelte föl. Giuseppe Valadier terve alapján 1827: Luigi Righini klasszikus stílusban átalakította. A 64 x 42 m-es ~ 15. sz. reneszánsz homlokzatán az Üdvözítő és a 12 ap. szobrai (Carlo Rainaldi, 1665). A pilléres, 9 árkádos, vasrácsos előcsarnokban 2. sz. domborművön kiterjesztett szárnyú, római sas, alatta faragott kőoroszlán (Vassalletto 13. sz. műve), Luigi Capponi egy domborműve (1485), a ~ban eltemetett Girolamo Frescobaldi (1583–1643) zeneszerző emléktáblája és Giovanni Volpato rézmetsző síremléke (Antonio Canova, 1807). – A főhajó 19,5 x 9 m-es mennyezetfreskója a ferences rend dicsőségét ábrázolja (G. B. Gaulli, 1707), körülötte a 4 evangélista és a 12 ap. freskói (Luigi Fontana, 1871–75). A bejárat fölött a 4 erény szobrai (Pierre Legros, Etienne Monnot, Pietro Papaleo és Giuseppe Napolino, 17. sz.), az apszis fölötti diadalíven angyalok tartják a ferencesek címerét. A főoltár fölötti árkád freskóján Giovanni Odazzi (1663–1731) festette meg az Isten ellen lázadó angyalok bukását. A Fülöp és Jakab vértanúsága-főoltárkép (Domenico Muratori, 1726) Róma legnagyobb oltárképe. – Az apszis alatti katakombaszerű kripta festett falú kápolnáiban található a két ap. 6. sz. márvány síremléke, valamint Szt Eugenia és Claudia vt-k szobrai (D. Guidi és G. Peroni, 1650) és egy ún. vértanú-kút Diodorus, Marianus, Crisantus és Daria vt-k ereklyéivel. – A ~ egyik mellékkpnája őrzi a „görög Madonnát” (Antoniazzo Romano 15. sz.), az oltárképen Szt Bonaventura és B. Andrea Conti hódol Szűz Mária előtt (Niccolo Lapiccola, 1776). Egy másik kpna előtt Clementina Sobieska ang. kirné síremléke (Filippo della Valle, 1737). A Páduai Szt Antal-kpna oltárképét Benedetto Luti festette (1723), a kpna előtti padlózaton az Odescalchi-család márványcímere, körötte a törököktől zsákmányolt lófarkas zászlók. A 4. sz. márványoszlopokkal díszített Szt Kereszt-kpnában az oltár fölött hatalmas 16. sz. feszület, Domenico Bruschi 8 freskóján (1875–77) jelenetek a ferences r. tört-éből. A Szt Ferenc-kpna oltárképét Giuseppe Chiari festette, a szentségi kpna oltárfestményén (Giuseppe Cades, 1777) Copertinói Szt József OFMConv, akit XIII. Benedek p. 1753: e tp-ban avatott b-gá. A kpna előtti pilléren Bessarion bíb. emléktáblája és márvány domborműve. A sekrestyébe vezető ajtó fölött XIV. Kelemen p. síremléke (Antonio Canova, 1783–87), a sekrestyében Mennybemenetel-mennyezetkép (Sebastiano Ricci, 1701). – Az ősi ~ból fennmaradt 15–17. sz. síremlékeket a két kerengőben őrzik. A tp-ban látható Geraud d’Anredun lovag (Mino del Reame és Luigi Capponi, 1505), Raffaele Riario bíb. (ismeretlen Michelangelo-tanítvány, 1521), Pietro Riario bíb. (Andrea Bregno, 1474), valamint egy-egy ősker. szarkofágban Alessandro Riario bíb. (1524) és Raffaello della Rovere (Andrea Bregno domborműveivel, 1477) sírja. **

Tóth 1988:164.

Tizenkét Apostol bazilikája, Dodici Apostoli: a minoriták római főtemploma. - Róma gót uralom (476-552) alóli szabadulása emlékére I. Pelagius p. (ur. 555-561) baz-t kezdett építtetni Szt Fülöp és Jakab ap-ok tiszt-ére, melyet utóda, III. János p. (ur. 561-574) fejezett be (e célra megkapta a közeli Traianus-fórum márványköveit és oszlopait is) és 565. V. 1: fölszentelte. A háromhajós, előcsarnokos, oszlopos baz-t 714: földrengés, 589, 716, 791, 856, 1530: a Tiberis áradásai annyira tönkretették, hogy 891, a 15. és a 16. sz: teljesen újjá kellett építeni. A 10. sz: már a Szt Apostolok, 1320 óta pedig a ~nak hívják. A 15. és 16. sz: előkelő családok (Capogalli, Colonna, Muti-Pappazurri, Incolini, Odescalchi) kpnákat építettek benne, melyeknek kegyurai lettek. A Rómában letelepedett →Bessarion gör. bíb. kérésére, akinek a ~ tituláris tp-a volt, II. Pius p. 1463: a minoritákra bízta. A ~ volt a helyszíne 1525: a Szt Szövetség kihirdetésének, 1564. II. 18: →Michelangelo temetési szert-ának és 1588: Szt Bonaventura egyháztanítóvá nyilvánításának, és sajátos hagyományként minden évben V. 1: élő állatok részvételével nyereményjátékot rendeztek. - XI. Kelemen p. lebontatta a régi baz-t, s 1702. II. 27: elhelyezte az új alapkövét. A tp-ot a tervező Francesco Fontana, 1708: apja, Carlo F., 1714: Nicola Michetti építette, XIII. Benedek p. 1724. IX. 17: szentelte föl. Giuseppe Valadier terve alapján 1827: Luigi Righini klasszikus stílusban átalakította. A 64 x 42 m-es ~ 15. sz. reneszánsz homlokzatán az Üdvözítő és a 12 ap. szobrai (Carlo Rainaldi, 1665). A pilléres, 9 árkádos, vasrácsos előcsarnokban 2. sz. domborművön kiterjesztett szárnyú, római sas, alatta faragott kőoroszlán (Vassalletto 13. sz. műve), Luigi Capponi egy domborműve (1485), a ~ban eltemetett Girolamo Frescobaldi (1583-1643) zeneszerző emléktáblája és Giovanni Volpato rézmetsző síremléke (Antonio Canova, 1807). - A főhajó 19,5 x 9 m-es mennyezetfreskója a ferences rend dicsőségét ábrázolja (G. B. Gaulli, 1707), körülötte a 4 evangélista és a 12 ap. freskói (Luigi Fontana, 1871-75). A bejárat fölött a 4 erény szobrai (Pierre Legros, Etienne Monnot, Pietro Papaleo és Giuseppe Napolino, 17. sz.), az apszis fölötti diadalíven angyalok tartják a ferencesek címerét. A főoltár fölötti árkád freskóján Giovanni Odazzi (1663-1731) festette meg az Isten ellen lázadó angyalok bukását. A Fülöp és Jakab vértanúsága-főoltárkép (Domenico Muratori, 1726) Róma legnagyobb oltárképe. - Az apszis alatti katakombaszerű kripta festett falú kápolnáiban található a két ap. 6. sz. márvány síremléke, valamint Szt Eugenia és Claudia vt-k szobrai (D. Guidi és G. Peroni, 1650) és egy ún. vértanú-kút Diodorus, Marianus, Crisantus és Daria vt-k ereklyéivel. - A ~ egyik mellékkpnája őrzi a „görög Madonnát” (Antoniazzo Romano 15. sz.), az oltárképen Szt Bonaventura és B. Andrea Conti hódol Szűz Mária előtt (Niccolo Lapiccola, 1776). Egy másik kpna előtt Clementina Sobieska ang. kirné síremléke (Filippo della Valle, 1737). A Páduai Szt Antal-kpna oltárképét Benedetto Luti festette (1723), a kpna előtti padlózaton az Odescalchi-család márványcímere, körötte a törököktől zsákmányolt lófarkas zászlók. A 4. sz. márványoszlopokkal díszített Szt Kereszt-kpnában az oltár fölött hatalmas 16. sz. feszület, Domenico Bruschi 8 freskóján (1875-77) jelenetek a ferences r. tört-éből. A Szt Ferenc-kpna oltárképét Giuseppe Chiari festette, a szentségi kpna oltárfestményén (Giuseppe Cades, 1777) Copertinói Szt József OFMConv, akit XIII. Benedek p. 1753: e tp-ban avatott b-gá. A kpna előtti pilléren Bessarion bíb. emléktáblája és márvány domborműve. A sekrestyébe vezető ajtó fölött XIV. Kelemen p. síremléke (Antonio Canova, 1783-87), a sekrestyében Mennybemenetel-mennyezetkép (Sebastiano Ricci, 1701). - Az ősi ~ból fennmaradt számos 15-17. sz. síremlék, ezek többségét a két kolostor-udvarban őrzik, ma is a tp-ban látható viszont a fr. Geraud d'Anredun lovagé (Mino del Reame és Luigi Capponi, 1505), Raffaele Riario bíb-é (ismeretlen Michelangelo-tanítvány, 1521), Pietro Riario bíb-é (Andrea Bregno, 1474), valamint egy-egy ősker. szarkofágban Alessandro Riario bíb-é (1524) és Raffaello della Roveréé (Andrea Bregno domborműveivel, 1477). **

Tóth 1988:164.